Nem tudod felülírni Isten parancsait. Rajtavesztesz te is, és azok is, akikkel szemben alkalmazod.

Mikor az embernek nem marad semmije, legalább a látszatot szeretné megőrizni. Amíg lehet. És amíg valaki nem pukkasztja ki ezt a véleményhálót körülötte, addig a régi címkékkel vigasztalódik, önmagát is ámítva, mint: bátor, tehetséges, jó képességű, nagyreményű, szép, csinos, értelmes, engedelmes, fegyelmezett, megbízható, szorgalmas, tisztelettudó, méltányos, törvénytisztelő, leleményes, ötlet dús.

És ha jól mögé nézünk a dolognak, minden önbizalmunk innen ered. Azokról a címkékről, amiket ránk aggattak. Amit elhiszünk magunkról, akként cselekszünk. De „megajándékozhattak” negatív jelzőkkel is, mint: tehetségtelen, kövér, rendetlen, lusta, szégyentelen, lelkiismeretlen, buta, gyáva, szófogadatlan.

 A nem cselekvés is tett. A gyávaságé, lustaságé, kényelmességé, félelemé. Önbizalomhiányé, hitetlenségé, tudatlanságé.

De ki mondja meg, ki mondhatja meg az igazságot rólunk? Szavak fémjelzik életünk, jelzők tesznek azzá, akikké válunk, amikkel azonosulunk, parancsszóra. Anyánk az első, és az utolsó is, aki a leginkább hat ránk. Majd apánk, már ha van, és törődik velünk. Őket is így programozták a szüleik, ahogyan azokat is. Ezért nem hagy közömbösen egyetlen jelző, vélekedés, ítélet sem, mert minket érint, azokat az erőfeszítéseket, amiket azért tettünk, teszünk, hogy olyanokká váljunk, amilyeneknek mondtak minket. Öntudatlanul is.

Micsoda felelősség ez mindannyiunk vállán! Elhordozhatatlan. A törvény igája alatt nyögünk mindannyian, mert képtelenek vagyunk megfelelni neki.

És akkor jön a megváltás: az Úr Jézus, aki magára öltött mindannyiunkat, elhordozva bennünket mindenestül, megszerezve számunkra az Atya bocsánatát. És azt mondja nekünk: az én igám gyönyörűséges, az én terhem könnyű. Mitől válik azzá, mikor látszólag semmi nem változik? Attól, amit MOND.  Mert Magára irányítja figyelmünket, és bízhatunk Benne, Ő jobban tudja, és Ő TUDJA, kik vagyunk Őbenne. Hihetünk Neki. Amit Ő mond rólunk, olyanok vagyunk Benne. Meghatározza helyzetünket, képességünket, tulajdonságainkat. Az a mérvadó, amit Ő állít. Ez mobilizál, aktivizál, indít be minket. Az Ő Szava minősít, ruház fel mindazzal, amire szükségünk van ahhoz, hogy ezen az árnyékvilágon átmenetelve, eljussunk oda, ahol Ő van. Mindazt, amink van, Tőle kaptuk, dicsekvésnek helye nem lehet. Ezért aztán az Ő Szavai adják a minőségünk: „mindenre van erőm a Krisztusban, aki felövez erővel”, „minden lehetséges, annak, aki hisz”, „az Ő sebeiben gyógyultunk meg”, „megbocsátotta bűneinket”, „mindenkor járulhatunk a kegyelem királyi széke elé”, „barátaimnak mondalak titeket”.

Ha az Ő Szava sem indít be minket, akkor semmi. De ha hiszünk Neki, akkor Szavai hallatán kiverekedjük magunkat abból a hullámsírból, amivel a világ jelzői elöntöttek minket, kiemelkedünk az örvényből, amibe a világ reménytelensége húzott bele, és olyanokká válunk, mint Ő, aki a feltámadás erejével bizonyította a mindenség előtt, hogy Ura annak. Királya a mindenségnek. Uraknak is Ura, királyoknak is Királya. Mindenféle háború felett Ő a Békesség Fejedelme. Az Ő nevére sorakoznak a csillagok az égen, tisztelegnek és térdet is hajtanak Előtte.

Egyetlen dolgunk van: megmaradni a hitben alaposan és erősen, el nem távozva az evangélium reménységétől. Állhatatosnak lenni, kitartani amellett, amit a mi Urunk, Jézus Krisztus MOND rólunk, nekünk, értünk. Neki Igaza van, mert Ő Mindent megtett azért, hogy olyanok legyünk, mint Ő.

Még jobban meg kell ismerkednünk Vele. Lehetséges?

Minden lehetséges, annak, aki hisz.